repülj fel a felhő fölé
ahol ragyog a nap és fúj a szél
a felhők szárnyáról mesél egy dallam
mely a fényben újra él

folyók völgyéből kél a lét
ahol a vízben úszók hálnak
és látom a lámpában zúg a dal és
folyik a fény a felhők fölé

hangok zúgnak a testemben és
nem értem azt a dalt amit te hallgatsz,
a fejedben, élek és zavart keltek
a gondolataid szárnyán figyeljed

a zene szavát
ami a mélyből sikít fel érted
azért, hogy ébredj fel végre te
szerencsétlen táltos harcoló robot

refr:
békés, sírokat gyalázó fegyver
amit a kezeid között tartasz
a fényelemével kénytelen
végtelen küzdök vágyaid lelkével én

hol vannnak a szín meg a szavak,
a könnyű szellemeket sugárzó
emberek között sohasem látható,
ketyegő, végtelen percek

hajadra kenheted amit
az életben élvezel hogyhamár
csődtömeg testedet látod amint
leúszik a végtelen mélybe

itt ülünk az ágyamon hol
a szemembe világít a képe
egy sötét gyilkos tekintetnek mely
végül tőlünk remeg meg

ne félj a sötéttől mert ott vagyok
ha vársz valakit aki életet lop
az amúgy is féktelen halott
szíved legmélyebb zugaiba is

refr

lépések nyomát látod az
arcodról szakított bőrpernyéknek
türében amint leúsznak
a végtelen mélybe

csöpögő szírmok lobbannnak lángra
mert szívükben újra vágynak a vágyra
hogy lelkeinkkel most kélyútra keljenek
a féregrárón!!!!!!!!!!!!!!!