v:
Végül nem is biztos ember,
Minek majdnem minden reggel kelek,
Egy tükörrel kezemben
A takarot magamra húzva, zenét hallgatva...
SZÖRNYEDEK EL!

Égszínű kékkel, ezzel a képpel
Tépem ki hajam helyét fejemből,
Mikor már csak ágyamon repülök
Túl fénylő képtől csengő sugallaton...
ÚGY UNOM

refr

v:
Zsinóron lógva,
egy folyót markolva menekülsz,
Mikor belédhasít egy gondolat:
"már majd fentebb vagy a bábuk litáján"

Fokról-fokra, húsból-gúsba kötöd
Kezed és lábad, ahogy von lefelé a
Kötélre kötött sziklafal...
S nem csak folyik... már zúg az égi viadal

refr

b:
A reggel nyugalmával ébredek fel
Sosem volt ennél biztosabb hely
Arcképem nyugszik szembe a falamon
Csak ne lenne még mindig a CSOMÓ A NYAKAMON!!!